KERKYRA - KORFU
)
Az elkövetkezendő 3 napban főleg otthon voltunk és ebédre halat sütöttünk.
Finom halakat lehet kapni Korfun. Nem a piacról hoztuk, mert odáig nem mentünk be. Vettünk inkább fagyasztottat, mert ebből is volt választék.
Azt ugyan nem tudtuk hogy mit érdemes, de amit vettünk az jó volt. Az egyik fajtának piros volt a bőre, erre emlékszem. Az jó volt. Egyszer
elmentünk az aquaparkba is. Gondoltam, hogy a gyereknek tetszeni fog. A feleségem ekkor már 3 hónapos terhes volt Marcikával. Az út előtt kikértük
a nőgyógyász tanácsát aquapark ügyben. Ő azt mondta, nyugodtan mehetünk. Talán a kamikáze csúszdát nem javasolná, de a többi mehet. Így szerencsére
ő sem maradt ki a jóból. A gyerek egyébként nagyon élvezte a fánkos csúszdákat. Főleg a toronyból induló sárgát.
A délelőtti órákban elindultunk autóval Benitsesnek. Elhagyva a városkát elértük a Sissy kastélyhoz vezető utat,
de mi nem arra fordultunk rá, hanem az ugyanonnan induló de egy másik irányba tartó aszfaltútra. Ez egy keskenyebb, néhol csak egy autónak helyt adó eléggé
meredek szakasz, ami felvisz a Sissy kastély mögötti faluba, annak is a másik végébe. Útközben van balkéz felé a forrás, amiről már tavaly írtam. Felértünk a
)
faluba és megkerestük a közkutat. Ott leparkoltunk és megtöltöttük a magunkal hozott palackokat. Itt szoktak a helyiek is vizet vételezni. Utána én elsétáltam
a falu másik végébe, ahol régebbi házak is vannak. Ott szerettem volna egy-két képet csinálni. Megtaláltam az ófalu részt, ahol a keskeny kis utcácskák
sehol sem keresztezték egymást derékszögben. Kimentem az aszfalt útra és ott az egyik ház árnyékos gangján öregeket pillantottam meg, akik csak üldögéltek.
Odamentem és köszöntem nekik görögül. Ők visszaköszöntek. Én meg nekiálltam és lefényképeztem az utcácskát és az öregeket. Amikor végeztem, megköszöntem a
lehetőséget, erre valamit mondtak amit nem értettem, köszöntem és távoztam. Visszaérve megkerestük a fügefát, amiről tavaly is ettünk nagyon édes és
nagyon zamatos gyümölcsöt. Mondanom sem kell, idén sem csalódtunk.
)
)
Reggel ki akartam még ugrani néhány fotó erejéig a reptérre. Egyedül. Ilyenkor oda megyek és annyi időre,
ahova és amennyire akarok. Azért megbeszéltük, hogy délre hazaérek. Örömautózás a reptérig, ott önfeledt fotózás... Gépek jöttek, gépek mentek, én
meg fotóztam... Jó lehet pilótának lenni... Vagy mégsem ? Szép helyekre repülhet és repülni jó dolog. Pláne ha sok tíz tonnás gépet irányít az ember.
Precízen, profi módon, előre kidolgozott szabályok szerint. Az amatőrizmust nem bírom. Vagy csináljuk a dolgokat maximálisan és profin, vagy sehogy.
Ez nem azt jelenti, hogy dögöljünk meg a munkában ! Nem, semmi estre sem ! A görögök igazán közel állnak hozzám. A munka megvár és célszerű úgy
hozzáálni, hogy más is hozzáférjen. De ha már csinálunk valamit, akkor azt csak profin. Ezért is tetszik a polgári repülés. Az maga a profizmus.
És bármennyire is kötött de mégis az egyik legnagyobb szabadság. Repülni... A kétdimenziós mozgásterünkből kiszabadulni a Z irányba is. De mégis
ívek mentén... Persze a pilóták élete is látszólagos, mert míg elrepülhetnek A-ból B-be, mégsem szállhatnak ki ott, legalábbis nem tartósan. Nem
válhatnak eggyé a hely szellemiségével és testiségével. És görögországnak megvan mindkét része. Ott valahogy lehet szeretni az életet úgy ahogy én
akarom. Valószínűnek tartom, hogy akkor is lehetne szeretni, ha az úgynevezett szürke hétköznapok jönnének. És a testi oldala ? Ahhoz nem fér kétség !
Mondjuk a Retsina bort kihagynám a sorból, mert az nekem nem jött be, de a többi az igen. A repülők fotózása után visszaindultam az apartmanba.
)
Délután elmentünk a sziget délnyugati végébe. Az előző napokban mesélték a
szomszédaink, hogy délen vannak olyan elhagyatott partszakaszok, ahol szinte senki sincs. Úgy döntöttünk, megnézzük. Elmentünk egészen majdnem
Kavosig és ott elfordultunk jobbra, azaz nyugatra. Először beértünk egy kis faluba, ahol kis táblácskák voltak kirakva "to the beach" felirattal.
Követtük ezeket, majd az út szépen kövessé változott, majd később földúttá vált. Azután erősen meredekké vált, majd éles kanyarok következtek a
hegyoldalban. Volt olyan hajtűkanyar is, amit nem lehetett egy kanyarral bevenni, hanem tolatni és újból fordulni kellett. A végén már úgy éreztem,
hogy itt csak lefelé fogunk tudni lejutni fel nem. Pláne, hogy az út végén a lejtő eléggé homokos volt. Reméltem azért, hogy az autó nem fog elkaparni.
Leértünk a partra, ahol senki és semmi sem volt. A tenger homokos volt, kövek nélkül, tehát kb. olyan, mint Issos Beach. Bementünk a vízbe és
kipróbáltuk a nudista strandolást is. Később építettünk a gyerekkel homokvárakat. Aztán a gyerek rálépett egy darázsra és megcsípte. Lett üvöltés,
de túlélte.
A part után elnéztünk Kavosba ha már úgyis olyan közel voltunk hozzá. ( Az autó egyébként gond nélkül feljött a partról. )
Szóval Kavos ugyan része Korfu szigetének, de valahogy mégsem illik oda. Egy vigalmi negyed. Egy szar ! Az ember megvan anélkül is, hogy látná ezt
a helyet. Kb. olyan mint tudni azt, hogy Budapest szennyvizének egy nagyobb részét egy az egyben a Dunába engedik. Tudja, de látni azért más.
Na ilyen Kavos. Este elmentünk egy búcsúvacsorára az Enjoy-ba. Mintegy kompenzálandó Kavost. Utána már nem maradt más hátra, mint nagyjából összepakolni.
Este, amikor kint voltam az udvaron, észrevettem egy valamit, ami nagyon gyors szárnyveréssel közlekedik, hosszú csőrszerű izé van az elején és a
virágokat babrálja. Úgy nézett ki, mint egy kolibri. Másnap tudtam meg, hogy ez a valami az úgynevezett kolibri lepke volt, ami nagyjából úgy néz ki,
és úgy csinál, mint egy kolibri.