KERKYRA - KORFU
)
Az utolsó előtti napon - legalábbis a mamák számára - még el akartuk vinni őket Korfu egyik
jellegzetes helyére, Sidariba. Az úton - a hegyen átérve - egy autóbusz cammogott előttünk vagy 10 km-en keresztül, mire meg tudtuk előzni.
Hiába van tehát A-pont B-ponttól csak 20km-re, ha az oda vezető út kanyargós és előzésre alkalmatlan. Ha még ehhez egy lassú jármű is jön,
ami előttünk fog haladni, akkor simán lesz a 20km akár 1 órás út is. Sidariban elmentünk a homokkő strandig. Máig érthetetlen a számomra,
hogy miért annyira menő ez a strand. A fényképeken jól néz ki, és a valóságban is szép, viszont eléggé kicsi és koszosnak is tűnik az állandóan
kavargó homok miatt. Ráadásul sokan is szoktak ott lenni és néhányan bekenik magukat azzal az iszap szerű valamivel amit ott találnak.
)
)
Hogy miért, arra szintén nem kaptam választ. Sidariban is akartam egy gömbpanorámát fotózni a homokköveknél. Nem volt egyszerű megcsinálni a
felvételeket, mert állandóan jöttek-mentek az emberek és beálltak a képek szélébe, ami az utólagos illesztést teszi néha lehetetlenné.
Ezért sokat várni kellett két expozíció között. Aztán elment a nap és kezdhettem előről a fotózást. Amikor már majdnem kész lettem, akkor megint
előjött a nap. Ekkor bedühödtem és letöröltem a képeket. Sidariból átmentünk a közeli Perouladesbe, ahol nagyon magas a part. Szép természeti
adottságú hely, állandó omlásveszéllyel. Nem tudom miért, de anyámnak külön hobbija lett a táblák és feliratok hangos felolvasása. Ha elhaladtunk
egy útjelző tábla mellett, akkor azt bemondta. Kezdetben persze nehezen ment a görög abc, de a végén egész jól belejött.
)
SZerdán reggel összepakoltak a mamák, nekik letelt az egy hét nyaralás. Nekünk még hátra volt egy hét,
ami jó érzéssel töltött el. Nem kell még hazamenni, de jó ! Az indulásig még volt idejük, úgyhogy levittem anyámat Moraitikára. Körbejártuk
a környéket még egyszer és vettünk 6 darab gyrost ebédre. Visszamentünk az apartmanba és hozzáfogtunk, hogy megegyük. Nem kellett volna ott
venni gyrost. Szörnyű volt az íze. Nem gondoltam volna, hogy életem legszarabb gyrosát Korfun fogom venni. Azt, hogy mi volt benne a rossz,
azt nem tudom. Egyrészt ízetlen volt, másrészt a húsnak is valami rossz utóíze volt. Szóval nem ettünk gyrost ebédre, helyette a kukában landolt.
Aztán megjött az autó a hazautazókért. Levitték őket a buszhoz és kimentek a reptérre. Mi autóba szálltunk és mi is kimentünk utánuk.
A reptéren elbúcsúztunk tőlük és kimentünk a kifutópálya északi részéhez. Aztán megérkezett a Malév gép az új nyaralókkal. Egy óra múlva indult
visszafele. Integettünk a gép felé, mert tudtuk, hogy a mamák ezen az oldalon ülnek. Reméltük hogy látnak is minket. Később megtudtuk, hogy láttak.
A gép felszállt, mi meg elindultunk vissza.
Aznap még egy dolgunk volt, kicserélni az autót egy kisebbre. Szintén Hyundai gyártmányút vettünk ki, egy Prime-ot. A második héten jókat autóztunk vele. Este beszéltünk az otthoniakkal. A mamák hazaértek, de az anyósom a metró mozgólépcsőjén rosszul lett és egy pillanatra elájult. Szerencsére a mögötte állók elkapták, így nem esett le a mozgólépcsőn. Miért történt mindez ? Azért, mert míg Korfun 30-35°C volt, addig Budapesten 10-12°C. Nagy volt a hőmérséklet és légnyomás változás. A fiatalak ezt észre sem veszik, de egy 50-es már lehetséges hogy igen. Úgyhogy erre érdemes vigyázni ! Nem mindegy az sem, hogy milyen irányba történik a változás. Lehetséges ha kint lett volna 12°C és otthon 35°C akkor nem történt volna semmi.