KERKYRA - KORFU
....KORFU 2006....


2006.08.23. szerda

   Hajnalban keltünk 3:30-kor. Én 1:30-kor feküdtem le, mert addig csináltam a panoráma fotózáshoz szükséges állványfejet. Két óra alvás nem sok, vörös is volt a szemem... Szóval felkeltünk, összekészültünk, ettünk is valamit reggelire és irány a reptér. Hívtam taxit, kettőt is, mert összesen öten mentünk : a feleségem, a fiam, az anyukám , az anyósom és én. Az első taxiba anyósom és az anyám be is szálltak és el is indultak, de hova ? Ferihegy 1-re, de ez csak később derült ki. Ugyanis amíg a családommal mi ajtót zártunk és bőröndöt cipeltünk, addig a mamák beszálltak az első rendelt taxiba és bemondták, hogy Ferihegy-1 -re. Persze hogy a gép a 2-es terminálról indult. :-) Mivel tudtam, hogy fogalmuk sincs róla honnan indul a gép, ezért a második taxist megkértem, hogy próbálja elérni rádión az első taxist. Így sikerült anyámékat is a kettes terminálra transzportáltatni. 4:40-re már ott is voltunk, bár az utazási iroda képviselője csak 5:10-re volt hivatalos. Végülis megérkezett és hozta a repjegyeket.

   Beálltunk a check in sorba, persze a 3 sor közül a mienk ment a leglassabban. Mire sorra kerültünk, addigra már kiadták a kedvenc helyemet (24-es sor). 4 üléssel hátrébb kaptunk helyet a bal oldalra. Később kiderült, ismét jó választás volt a bal oldal. Útlevélvizsgálat, csomagvizsgálat után bejutottunk a váróba és ott dekkoltunk 6:45-ig, amikor is megkezdődött a beszállás. Felszálltunk a gépre, de nem indultunk még vagy 1 órát, mert valami csomagokat hozott a gép és lassan ment a kipakolás. Nekem úgy tűnt, mintha kis dobozokat pakolnának ki egyenként. 8 körül aztán mégiscsak kitoltak a terminálról (pushback) és a gép a 31L pálya felé vette az irányt. Nem volt sor a felszállásra, és gurulásból felszállásra kaptunk engedélyt (rolling take-off) v1, vr, v2... elemelkedtünk, majd jobb forduló és irány Korfu. Az út a szokásos, Albánia partjait elérve már régóta süllyedtünk. Jobbkéz felé a Pantokrator, átrepültünk Korfu város fölött és tovább csökkentettük a magasságot. Messonghi vonalában 180°-os jobbfordulóba kezdtünk és ráálltunk a pályairányra (final). Egyenletes süllyedés után Peramát elérve már igen közel - szinte karnyújtásnyira - voltak a házak, majd következett a gát és a kifutóra való huppanás. A földetérés után a hajtóműveket reverse-be rakták és igen erős fékezés rázta meg a gépet. Leszálltunk Korfura, ahol gyönyörű napsütés fogadott minket. A forgatókönyv ismét a szokásos volt, akik még nem vették fel a ritmust, azok kitódultak a gépből és tapostak az útlevélvizsgálat felé. Mi komótosan kiszálltunk, elslattyogtunk az útlevelesig és átmentünk a csomagokért a szalaghoz. Persze várni kellett, de megjött minden.

   Felszálltunk a transzferbuszra. Misike egy idő után bealudt, ezt én is szívesen tettem volna, de nem lehetett. 45 perc múlva megérkeztünk Messonghiba és egy apartman mellett szááltunk le. Ide néhány turistát hoztak, nekünk várni kellett egy kisebb buszra, ami innen vitt még a Nikiforos apartmanba. A busz persze nem jött, - ez meg sem lepett - ezért beugrottam a boltba némi ásványvízért. Közbe megkérdeztem anyámat, hogy " 'Na hogy tetszik ??? " Erre a válasz némi fintorral: "Háát a táj szép, de kissé szemetes minden" Kissé lehangolódtam, mert nem erre számítottam. Azt gondoltam, hogy majd áradozik milyen szép is minden, meg milyen szép helyre is hoztam őket. Erre meg ez a válasz ??? Egy héttel később, amikor mentek haza a szülők, akkor anyám megkönnyezte a repülőből Korfut... Annyira tetszett neki és persze azóta is vissza akar menni. A busz aztán megérkezett, és eljutottunk az apartmanig. Első benyomásra nagyon tetszett. Délután már kijött rajtam az éjszakai két óra alvás és jól bealudtam. Később felébredtem és konstatáltam, hogy tulajdonképpen nyaralunk ezért nincs semmi dolgom, csak néhány piszlicsáré teendő, mint fürdés, döglés, evés, ivás, stb. Összeszedtem magam és lesétáltunk a faluba.

   Feleségemmel elmentünk autót bérelni, addig Misike a mamákkal kiment a tengerpartra. Az autóbérlés azonban egy kissé elhúzódott. Ennek az oka egyrészt abból adódott, hogy több kölcsönzőben is megkérdeztük az árakat. Eléggé nagy szórást mutattak, ráadásul túlzottan nagy választék sem volt. Ezt az olasz szezonnal magyarázták. Állítólag augusztus végén - szeptember elején sok olasz jön a szigetre és ezért nincs autó + az árak is felmennek. Remek ! A végén kikötöttünk annál a kölcsönzőnél, ahol tavaly is béreltünk robogót. Itt volt magyar nyelvű kiszolgálás is, de ami döntő volt tavaly az a nulla önrészes biztosítás. Ráadásul fix árakkal dolgoznak, tehát nem pillanatnyi hasraütés alapján közlik az összeget. Leültünk, elmondtuk mit szeretnénk (5 személyes, Corsa méretű autót 1 hétre), mire közölték hogy jelenleg nincs ekkora méretű autó bent de holnapra lesz. Száj lekonyul, basszamegmiértnincs, nekemmostkell gondolatok... Közben a csaj 30 másodpercenként kapdosta fel a telefonokat ezért az előző beszélgetés is már kissé akadozva történt. Felajánlott egy kisebb belméretű autót, de az nekem nem tetszett, majd finoman megkérdezte, hogy tulajdonképpen mit szarakodok ? Pumpa felment egyből. Közbe megint telefonál ! Basszameg ! Én vagyok a vásárló ezek az igényeim, miért kell lekezelni ? Ha én ezt szeretném akkor ezt szeretném. A vásárló akarata szent vagy mi !? És még mindig telefonál ! A vásárló lehet hülye is, de ezt nem kell vele feltétlen közölni ! Már megint telefonál !!! Hahó, el akarom nálatok költeni a pénzemet ! .... Felálltam az asztaltól. Miután letette a telefont, onnantól kezdve a feleségem beszélt vele, én üveges tekinettel bámultam kifelé. Nem hangzott el semmi gorombaság, nem tettem szóvá semmit, Csak magamban dühöngtem. Végülis beígérték, hogy lesz autó, este 10 órakor átvehetjük. Remek ! Miért nem holnapután ? - dühöngtem magamban tovább. Azért még kifizettetett velünk 20 euro foglalót majd távoztunk. Útközben ismét dühöngtem. Addig addig dühöngtem, míg végül betértünk még egy kölcsönzőbe, amit idefele észre sem vettünk. Ott egy kedves görög nő volt a személyzet. Megkérdeztem az árakat, Persze ugyanannyi volt mint az előző helyen, csak itt figyeltek is rám ! Megkérdezte, hogy mi a probléma. Elmondtam neki az előző szituációt. Megértette a mérgelődésemet. Adott 20 euró kedvezményt. Kivettük nála a kocsit. Egyből volt. Elégedett voltam ! De azért menjünk már vissza az előző helyre ! Az újonnan bérelt kocsival visszagurultunk. Bementünk. Közöltük a tényállást. Nem lesz bérlés. 20 euró fogalót vissza ? Nem ! Felét ? Nem ! Anyád !(magamban) Jó, de azért elmondanám a véleményemet... És elmondtam higgadtan a véleményemet. Tudomásul vette és talán le is szarta. Nekem meg lett egy 20 eurót érő tapasztalatom. Oda soha többet, emide viszont következőre is. Megérte ? Nekem igen, neki nem. Következő héten átcseréltük a gépjárművet egy kisebbre, jó áron, korrektül. Szívesen emlékszem rájuk.

   Azután visszamentünk a gyerekért és a mamákért és lementünk vacsorázni az Enjoy nevű étkezdébe. Moraitikán található a főutcán. Ez nem taverna, hanem a kiírás szerint fastfood. Persze ez nem azt jelenti, hogy gyorsétterem, mert a kiszolgálás komótos, amolyan görögös. Mégsem zavaró, mert ennek ellenére nagyon figyelnek a vendégre és a vendéglátás írott és íratlan szabályaira. Mi tavaly voltunk itt és meglepő módon felismert minket a tulaj. Nem egyből, de kis idő múlva megkérdezett minket, hogy ugye tavaly is jártunk itt, de akkor nem volt velünk a gyerek ? Hát igen, valamiért emlékezett ránk és most is ugyanolyan szívélyes volt mint tavaly. Ugyan még a múlt évben a sógorávával együtt vitték a boltot, de a sógora idén a szomszéd helyen nyitott egy boltot és ott árul ezt-azt. Néha átjárt azért az étterembe, és találkoztunk is vele. Persze ő is felismert minket.


Tovább a következő nap eseményeihez : 2006.08.24. Csütörtök

Szabó Mihály (c) 2006-2007